Az öröklés az ember vagyonában halála esetén bekövetkező egyetemes jogutódlás. Az öröklés kizárólag az emberhez, mint természetes személyhez kapcsolódó jogi változás, jogi személyek vagyonában történő jogutódlás nem öröklés. Az öröklést a tulajdonos halála mint jogi tény váltja ki Az öröklési igény tulajdoni igény, ezért elévülésről nem beszélhetünk, ezzel szemben a kötelesrészi igény kötelmi igény, amely öt év alatt elévül.
A modern jogrendszerek biztosítják az örökhagyó végintézkedési szabadságát. Ebből következik, hogy az öröklés rendjét az örökhagyó végintézkedése határozza meg. Törvényes öröklés akkor jön szóba, ha a végrendelet nem meríti ki a hagyatékot.  A végrendelet egyoldalú jognyilatkozat, szemben az öröklési szerződéssel, amely kétoldalú jogügylet, amelyben az örökhagyó a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi, feltéve, hogy utóbbi túléli őt.
A végrendelet két nagy fajtáját különböztetjük meg. Az írásbeli és a szóbeli végrendeletet. Az írásbeli végrendelet lehet az örökhagyó által saját kezűleg írt ún. holográf végrendelet, a más által (tipikusan ügyvéd) írt ún. allográf végrendelet, és a közjegyzőnél letett végrendelet, továbbá a közvégrendelet. Magyar Ügyvédi Kamaránál is lehetőség van a végrendelet letétbe helyezésére. A szóbeli végrendelkezés kivételes, csak a törvényben meghatározott rendkívüli esetekben lehetséges.

Vállalom továbbá képviseletet hagyatéki tárgyaláson, örökléssel kapcsolatos pereket (végrendelet érvénytelensége, hatálytalansága, végrendelet megtámadása, kötelesrész iránti igény, öröklési szerződés készítését). Az ipso iure öröklés elvének érvényesüléséből következik, hogy az örökös nem a hagyatéki eljárással vagy az azt lezáró hagyatékátadó végzéssel szerzi meg az örökséget. A hagyatéki eljárás szabályait a 2010. évi XXXVIII. törvény rendezi. A hagyatéki eljárás nem a bíróság előtt zajlik, hanem az illetékes közjegyző hatásköre, tehát egy polgári nemperes eljárás.