E szerződés szerint az eltartó kötelessége a tartásra jogosult körülményeinek és szükségleteinek megfelelő ellátás, gondozás, tartás biztosítása, (élelmezés, lakás, fűtés, világítás, mosás, ruházat, betegség esetén orvosi kezelés, gyógyszer, megfelelő ápolás biztosítása az eltartott számára, halála esetén pedig illő eltemettetés) a tartásra jogosult pedig ellenérték nyújtására (leggyakrabban a tartásra jogosult ingatlana) köteles. Az eltartónak nem a létfenntartás minimális feltételeit kell biztosítania az eltartott számára, hanem szolgáltatását, annak terjedelmét a felek körülményeihez, a jogosult indokolt szükségleteihez kell igazítania, mert az csak ezáltal elégíti ki a „megfelelőség” kritériumát. Ennek megítélésben általában a felek akarata, életvitele, de az eltartott által nyújtott vagyonérték is kellő eligazítást adhat. A tartási szerződést írásba kell foglalni. Ez a szerződés abban különbözik az öröklési szerződéstől, hogy az eltartó az ingatlan tulajdonosa lesz, míg a tartásra jogosult a teherként a tulajdoni lap III. részében fog szerepelni.