Ajándékozásról akkor beszélhetünk, amennyiben az ajándékozó meghatározott dolog tulajdonjogának az ingyenes átruházására, a megajándékozott pedig a dolog átvételére köteles. Ajándékozásról természetesen csak akkor van szó, ha a felek ügyleti akarata is erre irányul. Önmagában tehát az a körülmény, hogy a kikötött szolgáltatás és ellenszolgáltatás között jelentős értékkülönbség mutatkozik, nem alapozza meg ezt a minősítést. Az ajándékozási akaratnak az ajándékozó nyilatkozatából egyértelműen és aggálytalanul ki kell tűnnie. Az ajándékozási szerződésnek nem érvényességi feltétele az „ajándékozom” és „elfogadom” kifejezések használata: elegendő ha az okirat egész tartalmából felismerhető, hogy a felek szerződési akarata az ingatlan tulajdonjogának ingyenes átruházására irányul. 
Az, hogy az ajándékozási szerződés létrejött-e, gyakorta nehezen ítélhető meg. Éppen ezért csak az adott eset valamennyi körülményének gondos vizsgálatával lehet megalapozottan állást foglalni arról. E körben az elhangzott kijelentéseken, annak indokain és célján túl számos tényező bírhat jelentőséggel: így a felek személyisége, életvitele, gondolkodásmódja, egymáshoz fűződő kapcsolata, családi hagyományaik stb. A szerződéses nyilatkozatnak és az elfogadásnak nem feltétlenül kell egyidőben elhangoznia. Az ajándékozás tárgya ingó és ingatlan, továbbá valamely vagyoni értékű jog egyaránt lehet. A juttatás azonban csak abban az esetben minősül ajándékozásnak, ha a juttatás tárgya vagyoni értékkel bír.
A Ptk. szabályai alapján azonban lehetőség van az ajándékozás teljesítésének megtagadására, és a már átadott ajándék visszakövetelésére is bizonyos esetekben.